Bársony Péter: „Hubayt játszani nemcsak repertoár kérdése”
2010. szeptember 12.

Nemrég látott napvilágot a neves brácsaművész, Bársony Péter legújabb lemeze, amelyen Hubay Jenő összes brácsára írott darabja megtalálható. A Hungaroton gondozásában megjelent album készítésének műhelytitkairól beszélgettünk.

- Számos alkalommal működtél már közre lemezfelvételek alkalmával és Pártos Ödön versenyművét is te játszottad fel. Mitől különleges a mostani kiadvány?

- Ez az első olyan lemez, amelynek teljes műsoridejét a szólóbrácsa irodalma tölti ki, ráadásul romantikus stílusú művek csendülnek fel. Eddig - a hangszer adottságaiból kifolyólag - elsősorban a klasszikus és a huszadik századi repertoárral foglalkoztam, így örömmel fogadtam a Hungaroton felkérését, hogy Hubay Jenő Brácsaversenyét rögzítsem lemezre.

- Hubayt korának egyik legsikeresebb hegedűművészeként és pedagógusaként tartjuk számon. Brácsásként is ilyen kiváló teljesítményt nyújtott?

- Hubay széleskörű ténykedése sokfelé kihatott. Amellett, hogy hegedült és komponált is, kamarapartnere volt Brahms-nak, Lisztnek és fantasztikus zenei életet indított el azzal, hogy visszatért Magyarországra és a Zeneakadémia professzora lett. Kevesebben tudják róla azonban, hogy szeretett brácsázni. Ez a hangszer fiatal kora óta jelen volt az életében, és amikor Joachim Józsefnél tanult Berlinben, a mester külföldi tartózkodásai alatt a Joachim kvartett brácsása foglalkozott vele. Hubay egész életében fontosnak tartotta a brácsázást, olyannyira, hogy amikor kinevezték a brüsszeli Conservatoire professzorává és vonósnégyest alapított, a másik hegedűssel felváltva játszották a brácsa szólamot is. Később, amikor Liszt Ferenc visszahívta a budapesti Zeneakadémiára, az egyik feltétele az volt, hogy kvartettezni szeretne. A Hubay-Popper quartetben is sokszor vette a kezébe a brácsát.
Az utóbbi félszáz évben sokan vádolták őt zenei konzervativizmussal, Kodállyal és Bartókkal vetették össze jelentőségét, de ez az ő esetében nem teljesen helytálló. Hubay fénykorában Európa egyik legnagyobb hegedűse volt, Brácsaversenyét 1884-ban komponálta. Ekkor még élt Johannes Brahms és Pjotr Iljics Csajkovszkij, sőt, ebben az időben születtek a híres hegedűversenyeik is. Claude Debussy a párizsi Conservatoire iskolapadjában ült, Bartók Béla pedig mindössze három éves volt ekkor. Ő tehát egy másik generációt képvisel, jelentőségét inkább olyan virtuózokhoz mérhetjük, akik foglalkoztak komponálással is (pl.: Fritz Kreisler, Henri Vieuxtemps, Henri Wieniawski). Európai szintű és felkészültségű muzsikussal van dolgunk, aki abszolút megállja a helyét kora zenei világában. Erre az egyik legjobb példa a lemezen hallható Brácsaverseny.

- Mi jelentette a legnagyobb nehézséget a felvétel előkészítése során?

- Hubay felkérésre komponálta a teljes brácsaversenyt, aztán kiválasztotta az első tételt és meghangszerelte azt - ezt a tételt nyomtatásban is kiadták, így többen megszólaltatták koncerteken is. Hubay a későbbiekben maga is foglalkozott a tétellel, előbb Popper Dávid, majd Földesy Andor részére csellóra is átírta, az utolsó változat 1929-ben, a mű születése után negyvenöt (!) évvel készült. A másik két tétellel azonban senki sem foglalkozott, nem adták ki és nem is játszották.

- Hogy készült el mégis a felvétel?

- Két lehetőség közül választhattunk: vagy az eredeti elgondoláshoz ragaszkodunk, tehát csak az első, a meghangszerelt tételt játszom zenekarral és a többit zongorával vagy összefésüljük a variánsokat, felépítünk egy egységes, komplett, „új" versenyművet. Ez utóbbi mellett döntöttünk. A második és harmadik tételt Huszár Lajos hangszerelte meg, aki nagyszerű munkát végzett, Hubay stílusában, a hangszerhasználatot figyelembe véve dolgozott. A zenei szövegbe sem nyúltunk bele radikálisan; a legnagyobb változtatás az volt, hogy az első tételbe belehelyeztük egy másik változat (Hubay által írt) kadenciáját. A darab technikailag nehéz, sokat kell dolgozni azon, hogy jól szóljon, de abszolút hangszerszerű és jól játszható. Hubay muzsikusként és tanárként a tipikusan magyar, tradicionális vonóshangzás egyik megteremtője volt. Ennek az iskolának a jellegzetessége a hang plasztikussága, az artikuláció beszédszerűsége, a vibrato finomabb, árnyaltabb használata. Növendékei, többek között Székely Zoltán és Szigeti József is ennek a hagyománynak a folytatói voltak. Ezt a hangideált próbáltam követni, előhozni a felvételen.

- Milyen művek szerepelnek még a lemezen?

- A CD tartalmazza az összes művet, amit Hubay brácsára írt vagy átírt, tehát a Brácsaversenyen kívül olyan kisebb darabok is megszólalnak, amik kifejezetten erre a hangszerre születtek (pl.: Maggiolata) vagy amit Hubay brácsára és hegedűre is javasolt (pl.: Rayon de Soleil) és egy-két olyan mű is gazdagítja a műsort, amit eredetileg hegedűre komponált, de átírták brácsára, természetesen Hubay beleegyezésével (pl.: Vor Ihrem Bild).

A szólóbrácsa irodalom amúgy is szűkölködik a romantikus művekben. Igazi, nagy romantikus versenymű pedig erre a hangszerre gyakorlatilag nem is született - leszámítva egy-két alig játszott darabot. Ezért is volt különösen nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy az Erkel Kamarazenekarral és Vajda Gergely karmesterrel eljátszhattam ezt a versenyművet. Az előadási darabokban Gulyás Márta zongoraművész működött közre, akivel mindig nagy szeretettel játszom együtt.

- Ezek a művek ki fognak tudni kerülni a hangversenyszínpadra?

- Remélem, hogy ha a darabokat a lemezen keresztül többen megismerik - hiszen a Hungaroton nemcsak megrendelője, hanem terjesztője is a felvételeknek -, akkor részévé válik a repertoárnak. Jelenleg is folynak a tárgyalások arról, hogy a Brácsaversenyt kotta formájában is kiadjuk, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen. Ez nemcsak repertoárkérdés, hiszen az új, vagy újból felfedezett művek által a zenei gondolkodásmód és a hangszeres technika is fejlődik. Teljesen más kérdések, más zenei- és technikai feladatok merülnek fel Mozart Sinfonia Concertantéjában vagy például egy kortárs kettősverseny bemutatásakor, amit egyébként Rivka Golani brácsaművésszel jövőre tervezünk. Ezért fontos számomra, hogy saját fejlődésem érdekében is folyamatosan bővítsem repertoáromat, kortárs műveket mutassak be, rendeljek meg, vagy éppen régi, már elfeledett művek után kutassak.

http://fidelio.hu//klasszikus/interju/barsony_peter_hubayt_jatszani_nemcsak_repertoar_kerdese?s=rss